– Tényleg… itt vagy… – A léptek pár pillanatra elhaltak, Harry el-elakadó hangja megkönnyebbültnek tűnt.
Csak nem feltételezte, hogy egyenesen visszahoppanál a kastélyba? Az nem kicsit lett volna túlzás.
– Ez azért nem volt szép. – Elindult felé, a megjegyzését Draco további néma mozdulatlansággal honorálta.
– Megérdemeltem? – A kijelentésszerű kérdés hallatán Draco elfojtott egy vigyort, bosszúsága valahol
a szárítóbűbáj környékén elpárolgott.
– Meg.

– Akár szólhattál volna, hogy lassítsak.
– Mielőtt vagy miután kiköptem a tüdőmet?
– Lehetőség szerint előtte. – A hangjában mosoly bujkált. – Haragszol?
– Mert ha igen?

– Akkor kiengesztellek. – Harry olyan közel volt már hozzá, hogy Draco érezte a testéből áradó forróságot,
beleborzongott a várakozás izgalmába. Arra mégsem számított, hogy a nyakszirtjét súroló,
leheletfinom csóktól villámként cikázik végig a gerincén a vágy.
Hogy lehet egyetlen érintése ilyen hatással rá?

Akárha örökké tartott volna, mégis olyan hirtelen ért véget, hogy szinte fájt már nem csókolni, nem érinteni,
nem összesimulni, és nem felületesen kapkodva, hanem mélyeket lélegezni, és nem csak érezni, hanem gondolkozni,
és nem a ragyogó smaragd szempárban elmerülni, hanem megszólalni… valamit mondani.

Drarry. Nyilván. Draco Malfoy még véletlenül sem vonzódik Harry Potterhez. Harry Potter nem véletlenül vonzódik Draco
Malfoyhoz. Ezen véletlenek szuperpozícióját szorozzuk meg egy bosszúszomjas exbarátnővel, emeljük a humor harmadik hatványára,
adjunk hozzá tengernyi havat, végül vonjuk ki belőle Voldemortot, mert ő ebben az univerzumban nem létezik. Az eredmény?
Egy fergeteges sz…sz…szilveszteri buli – meg esetleg egyéb fergeteges dolgok.

Kívánság Üst: Bucky Barnes ajándéka
Érezted már, hogy de jó volna benne lenni egy bizonyos film bizonyos jelenetében? Vagy változtatni rajta?
Esetleg valamit a magadénak tudni belőle?
Amikor három különböző egyén egyazon pillanatban egymás kis epszilon környezetében ezen dolgok valamelyikére gondol, nos…
A multidimenzionális vektorterek különös kivételszabálya alapján (ez mekkora bullshit!) kiteljesedik a konvergenciakritérium,
és elszabadul: a KÁOSZ.

„Az egész egy rohadt illúziónak tűnt volna, ha nem lett volna olyan rohadtul valóságos, és nem haldokoltak volna immáron ketten is
a rohadt kanapé előtt.”
Multifandom AU crossover Deadpool cameóval (vagyis nem cameóval, mert nem volt hajlandó lelépni, úgyhogy maradt majdnem végig).

"Mert nem azt akarta hallani, hogy mindenképpen, azt meg még kevésbé, hogy semmiképpen;
és végül is valahol pont így volt jó, hogy a másik nem szólt semmit, habár valamit mégiscsak mondhatott volna.
Még szerencse, hogy Draco Malfoy mindig tudja, mit akar. Kivéve, amikor mégsem."

Boldog szülinapot!

Pedig az első bekezdések után úgy megörültem, hogy ezt két fejezeten keresztül olvashatom

Egyébként egyetlen fejezet, nem szedtem több részre, mert felesleges lett volna, szóval voltaképpen a teljes történet harmadáig eljutottál. Izgatottan várom a véleményedet!

Szia D_D! Csak jelezni szerettem volna, hogy tegnap belefogtam az üstös sztoridba, de sajna még csak az első fejezet harmadáig jutottam, sűrű volt a tegnapi/mai napom, és nem volt időm folytatni, de ebédszünetben konkrétan visítottam a röhögéstől (szerencsére egyedül voltam ), a villamoson meg már nem bírtam hogy takarni a fejemet, hogy ne nézzenek hülyének az emberek, amiért némán vihogok. Szval ja, picit tetszik a történet, imádom a humorát (a humorodat), és hogy egy-egy mondatot olvasva fogalmam sincs, hogy mire számítsak a következőben. Pl. rögtön az elején az, hogy Luca miért gondolta, hogy az a bizonyos pasi mellette halott lenne A véleményeket direkt nem olvastam még el, hogy senki ne lőjjön le belőle semmit, de remélhetőleg belátható időn belül én is tudok hagyni magam után (egy ennél részletesebb) nyomot. De mindenképp el akartam mondani, hogy woah!

Ismét egy remek AMV-t hoztál. Imádom, és a szám is illik hozzá.